Szombaton volt az MDSZ (részemről) szezonzáró edzése a tököli reptére. Szép napsütésben lehetett kiprobálni a taszári OB2 pálya mását amatőröknek és profiknak egyaránt. Sajnos az Escort délelött feladta a harcot, így Ádi 24v-je, Karesz Cossieja, és Horváth Feri szinte gyári állapotú aranybarna dokkja füstölte végig az íveket DG szinekben.
Ha még több Fordra vágysz képekben, kukkants IDE!
Na ez a nap az, amit kihagytam volna az életemből. Olyan félreértéshalmazba keveredtem, amiből még én sem látok ki teljesen tisztán. Hozzáteszem, reagálhattam volna jobban is a dolgokra, de sem képzett vezető, sem politikus, sem színész nem vagyok, a természetem meg olyan, amilyen, 10 emberből egy tuti utál miatta.
A sztori a következő:
Vasárnap reggel felsorakoztak a pilóták edzeni, Holtság Gergő elől. Róla pár szóban csak annyit hogy elég tehetséges, de talán kicsit erőltette a Profi Ligát, gyorsabban és stabilabban fejlődött volna az amatőrök között. Ha nem is a teljes szezonban, de legalább pár versenyen. Tavaly jelent meg egy bordó e30-cal amit idénre jól átépítettek. Áprilisban a KOE versenyre szerette volna megszerezni az indulási jogot, tehát a Pro liszenszet. Sajnos a komoly tempójú pályán nem tudott helyt állni és megbukott. Ekkor kerültünk kisebb konfliktusba, amikor ők azt a véleményüket hangoztatták, hogy máshol, más pályán Gergő le tudta volna tenni a vizsgát. Én pedig azt próbáltam velük (nagyon kedves és lelkes anyukája van, szerencsés vele Gergő) megértetni, hogy ez teljesen mellékes, mert ha meglenne a liszensze és indulhatna, akkor sem tudná teljesíteni azt amit kell, azaz a pályát. Gyakorlat hiányában tsuisozni pedig elég felelőtlen dolog. Úgy éreztem nem igazán vették a lapot, kicsit talán sértődötten vették tudomásul a bírák döntését. A beszélgetés miatt pedig gondolom én lettem negatívan megbélyegezve általuk. Később sikerűlt Gergőnek letenni a viszgát és ha nem is sereghajtóként szerepel azóta, nem lehet mindenki az élmezőnyben.
További előzmény, hogy a pénteki edzésnapra Gergő és csapata komoly hiányosságokkal érkezett meg. Bár a gépátvevők sem annyira szigoróak mint lehetnének, a dolgok azért nekik is szemet szúrtak. Emiatt szóltak is a rendezvényen levő két Technikai Bizottsági tagnak, akik átnézve a kocsit engedélyt adtak a szombati KOE versenyre, mivel az ő szabályaik nem olyan szigorúak, mint a mieink. Ezt tudtuk. Azt azonban nem, hogy a hiányosságok ellenére vasárnapra is megkapta a rajtengedélyt. Persze a gépátvevők is kérdezhettek volna és én is, csak egy ilyen hétvégén van épp elég dolog.
Namármost vasárnap reggel Gergő beállt az edzés sorának elejébe, a felengedő pedig egyből kérdezte, hogy mi is a döntés a kocsival kapcsolatban. Erre nem tudták a választ a gépátvevők és én sem. Kértük hogy álljon ki a sorból amíg tisztázódik a helyzet és közben megkerestük a Technikai Bizottság tagjait. Kérdeztem tőlük mi a döntés? Nevek nélkűl folytatnám, "A" szokásához híven hümmögött és a vállát vonogatta, "B" szerint hadd menjen.
-Miért?
"B": -Hát szerintünk mehet. - jött a válasz, ami nem igazán magyarázat.
- A szabályzat szerint elindulhat?
"B": -Nem...
- Akkor mondd el nekem, miért kivételezzünk?
"B": ......
- Akkor legyen a következő, menjetek oda, nézzétek át a kocsiját mégegyszer. Ha találtok bármilyen egyéb hiányosságot, akkor nem indulhat. Ha az eddigi műszerfalhiány és lökhárítő valamint kilincsek hiányán kívűl nincs egyéb probléma vele, hadd menjen.
Biztosan nem pontosan emlékszem, kimaradhattak szavak, mondatok, de a lényeg ennyi.
Gergő így feljutott a pályára és amikor lejött, pont ott voltam a kijáratnál. Megálltak, megállítottak és kérdőre vontak a történtek miatt. Határozottan emlékszem, hogy a harmadik mondatomat már azzal kezdtem, hogy elnézést kértem a félreértés miatt, de persze sem ez, sem egyéb magyarázat nem talált nyitott fülekre. Nem is Gergő volt a hangadó, hanem a kocsijának egyik építője. Börni, Turboá testvére olyan fenyegetően lépett fel velem szemben, hogy már elhajolni készültem egy pofon elől. Konkrétan semmit nem értettek meg abból, amit mondtam, nem is érdekelte őket, csak a dühük kiadása.
Nem hibáztatnám a Technikai Bizottság tagjait sem, nem hinném, hogy szánt szándékkal mocskoltak volna, tartom a félreértés elméletet. Gergőék nagyon sok áldozatot hoztak a szereplésért, Turbóáék pedig sok munkát ehhez. De ettől még olyat hallanom egy profi szerelő szájából, hogy neki nincs ideje a szabályokkal foglalkozni, annyit dolgozik, na az azért az én zsebemben is kinyitja a bicskát!
Ez a profi hozzáállás egy profi szerelőtől???
Ez a profi hozzáállás egy "profi" pilótától???
Mi persze ne hibázzunk, mi persze törekedjünk a szinvonalra, próbáljunk egyenlő feltételeket teremteni mindenki számára???
Ez azonban mind semmi, ez után következett a hab a tortára, a fórumos és blogos bejegyzések, a rosszhír és pletyka ugye pedig gyorsabban terjed, mint a fény. Nyilvánosan meg lettem hurcolva de rendesen, kígyót békát kiabáltak rám, mosakodásnak titulálták az én véleményemet. Persze később szépen csendben Gergő megjegyezte a blogján, hogy hoppá, tényleg kötelező a műszerfal. A versenyzői találkozó alkalmával pedig személyesen is beszélgettem vele, valamint egyszer felhívtam Turboát is, mert még soha senki nem köpött utánam úgy mint ők. vagy szembe, vagy sehogy.
Tisztáztuk a dolgokat, de ettől még közel sincs rendben az a hozzáállás, amit tanusítottak a Profi Ligában kezdőként.
Volt még egy piros zászlós kalamajka is Szántó Nikivel. Remélem már köztudott, hogy tsuiso csaták esetén van egy kigyorsítási szakasz, ami az egyenlő feltételeket hivatott biztosítani a drift megkezdéséhez. A pálya közepén van egy úgynevezett Kijelőlt Pont, egy bója. Eddig a pontig az autóknak együtt kell haladniuk, szabály szerint 1 autó távolságon belűl. A gyengébb autónak kötelessége teljes gázzal gyorsítani, az erősebbnek ezt tartani nem lehet probléma. Ez után a pont után sorolhatnak be egymás mögé és kezdhetik együtt a driftet, majd eldől ki a jobb. Ezt a távolságot felügyeli a versenyigazgató és hiba esetén piros zászlóval megállítja, majd visszahívja a futamot. Több versenyen volt már rá példa, hogy ezt más "szerv" akarta kezelni és ebből sok hiba is akadt. Történetesen most is ez történt, a torony utasítást adott, hogy ezentúl a versenyigazgató csak jelzi a távolságot, majd ők fentről messziről döntenek. Igen ám, csakhogy ezt az egyik lelkes és mellesleg szabálytudó pályabíró nem jegyezte meg. A Szántó Niki-Kalbantner Géza csatát a versenyigazgató hibás távolsággal jelezte, erre a pályabíró azonnal mozdult is. Csakhogy a torony felűlbírálta és továbbengedte a futamot. Niki azonban elvette a gázt és talán emiatt, talán nem, de vesztett. Niki kérdőre vonta a tornyot, ahol én lettem megnevezve, mint a piros zászlós utasítás kiadója és emiatt kb 1 hétig neheztelt is rám. Később teljesen más okból beszéltünk, és akkor derűlt fény a félreértésre. Persze utána már mindenki másképp emlékezett a történtekre, de a "pálya"(bírók) engem igazol(nak). Valamint az sem elhanyagolható tény, hogy a távolság hibás volt, a zászló és a visszahívás jogos lett volna, nem a pálya tévedett.
Másik eset Levotáék esete, ahol a félreértések már szinte követhetetlenek.
Sanyika kapott egy "visszahívást" Martinák ellen és mivel fel volt spanolva rendesen, elfelejtette jelezni a pályabírónak hogy gumiznia kéne. Aztán első körben le is dobta magát a futófelület és emiatt kétségessé vált, hogy Sanyika be tudja-e fejezni a futamokat. Cserére azonban a futamok között nincs lehetőség. Ekkor fakadt ki "öreg" Sanyi, berohant a pályára és kiabálni kezdett. Ezzel persze senki sem tudott mit kezdeni, ők igazából utána a pályabírókat hibáztatták, hogy miért nem kédezték meg a versenyzőt, miért intették tovább őket. Sanyika talán nem "mert" szólni, mert a rajtoltató pályabíró túl határozottan vezényelte őket tovább. Ez a pályabíró Stósz Bálint volt, aki szintén rátett egy lapáttal a félreértésekre és mivel úgy értelmezte, hogy ő van hibáztatva, kihasználva a támadásokat ellenem, ő is csatlakozott az "ugatókhoz". Vélt és valós sérelmeit összegyűjtve kezdte el kikezdeni a pozíciómat is, feltételezvén, hogy támogatást kapva ő is képes lenne ellátni a munkámat. Na ekkor döntöttem úgy, hogy jöjjön aminek jönnie kell, váltsanak le ha tudnak. Értsük ezt úgy, hogy jöjjön valaki tervekkel a hóna alatt és mutassa meg hogy lehet ezt jobban is csinálni. Akkor szívesen visszavonulok, ha biztosítva látom a jövőt. Hisz én is azért dolgozom, hogy amikor majd versenyautóba ülök és végre versenyzem, vakon bízhassak a rendezőkben, a szabályokban és a versenyzőtársaimban.
A versenyzői megbeszélésen terveztem felszólalni, az általam kritikusnak vélt dolgokat felhozni és amennyiben nincs megoldás, lemondani illetve első sorban egy bizalmi szavazást kérni a munkám és pozícióm végett. Aztán erre sor sem került, mivel a versenyzők maguk felvetették ezeket a dolgokat és meghozták azokat a döntéseket, amik mentén én magam is látom a folytatást.
És hogy egyébként milyen volt a verseny?
Olvasgassátok a www.drifter.hu oldalát, rendszeresen! :)
Ezt megkaptuk, a "negatívan" záruló taszári OB2 futamra csak ez kellett...
Ezzel persze lelőném a poént, de nem így van. Este 7 környékén végül elindultunk Szerbiába, eleget tenni barátaink felkérésének, bíráskodni és bemutatózni a belgrádi versenyükön. Nem is kell ecseteljem, milyen a majdnem nyílegyenes autópálya helyett a Mecsek északi lejtőin végigautózni a Daunáig, majd a hirhedt 51-es úton legurulni a herceghalmi határátkelőig. Ahhoz képest gyorsan és hiba nélkül eltelt az út. A határ már ijesztőbb volt, már csak a múltidéző arculata és az ott dolgozók miatt is. Gondoltuk mi kis buták, egy kisebb határon majd könnyebben és gyorsabban átjutunk, de ez csak csacska remény. A magyar oldalon persze simán átsurrantunk, épp csak megnézegették a versenyautókat. A szerbek hozták a formájukat, a köszönésen kívűl semmilyen idegen nyelv, még magyar se, az angol meghívólevélből maximum a teherautók rendszámait ismerték fel meg azt, hogy Belgrád... gondolom :)
Először ATA-Carnet papírt kértek, magyaráztuk hogy nincs és nem is lesz... és nem is kell. Aztán jött a vámárúérték meghatározása, de ezt is kidumáltam belőlük, természtesen nem vámolunk semmit. Valami pénzeket is emlegettek, én meg a röszkei átkelésre hivatkoztam, hogy gond nélkül átmentünk és szó sem lehet semmi pénzről, mert ha egyszer nem kellett akkor soha nem kell és kész. Utolsó próbálkozásuk a sok gumi megszámolása és vámoltatása volt ha nem hozzuk vissza, de akkor még abban a hitben magyarázkodtam nekik, hogy 1 pár gumi az pár perc, pukk és kuka. Na ebben nagyot tévedtem...
A szocreál, múlt évezredet idéző határ több mint fél óráig tartó átlépése után ugyanez az érzés fogott el minket a továbbiakban is. Régimódi kis falvak, városkák. Csakhogy nem a tájjelegü, hanem a kommunizmus sivárságát visszaidéző stílusban. A műholdak és a táblák néha nem voltak szinkronban, de mi csak követtük amit épp jónak láttunk. Így teltek múltak a kilométerek és valahogy nem közeledtünk a végcélhoz. Még a hőn áhított gyorsforgalmi úthoz sem, bár utóbb kiderűlt, sokáig párhuzamosan mentünk vele. Aztán jött a "csoda", egyszercsak ott termett előttünk a főút, szinte már örömmel készítettük a borsos pályadíjra való eurókat, csak végre menjünk kicsit nyugodtabban, egyenesebben és bambábban. Laky nem olyan gyakorlott sofőr, én a világból is kimentem volna. Innen sima utunk vezetett Belgrádig, ahol viszont várt még ránk egy kis kaland.
Bár a szállásunk alig 1 kilométerre volt az autópálya városon át vezető szakaszától, a számozás és az utcanevek megkavartak. Laky már jelezte, hogy neki meg kéne állnia egy kúton de olyan közel voltunk, hogy ezt nem terveztük. A kihajtó a pályáról dupla volt, emiatt persze az épp minket előző Laky valamiért pont elszúrta és eltüntek negyed órára a szerb nagyvárosban. Mi sem jártunk jobban, leparkoltunk egy helyen és nézelődtünk jobbra balra. Akkor még nem tudtuk, hogy a szállásunkkal épp szemben voltunk. Megvolt hát az utca, de sehol a szám. A páros oldal lakónegyed, a páratlan viszont ipari, konkrétabban egy pályaudvar széle, mondjuk mint a mi Podmaniczky utcánk. Végül egy sarki hotel és étterem igazított útba, ők mondták meg, hogy épp jól tippeltünk az egyik épületre ami mellett korábban álltunk. Alig hogy visszaűltünk a kocsiba és indultunk volna, elénk vágott egy subaru és kipattant belőle Bojan, ugrált, nevetve kiabált és ráfeküdt a szemerkélő eső áztatta motorháztetőnkre. Kiszálltunk, üdvözöltük egymást majd ő is biztosított bennünket, hogy most már jó irányba tartunk. Amikor odaértünk a szállás parkolójába, bejelentkeztek Lakyék is, így rövid navigálással mind megvoltunk.
Természetesen olyan jól aludtunk, hogy nem zavart még az a pár vonat sem, ami az éjszaka a pályaudvaron mozgott. Kipihenten ébredtünk megjósoltan borús reggelre, de titkon reméltük, megkímél az eső. Nem így lett, ahogy a közelben fekvő pályára értünk elkezdett szemerkélni. Veljko Bogdanovics, a Tuning & Styling magazin főszerkesztője és a rendezvény egyik szervezője -de leginkább a barátunk- reggel eljött értünk, hogy ne kelljen a városban kutyagolnunk ismeretlen utakon. Pedig nagyon szép helyen fekszik az Ada Huja gokartpálya, egy kisebb félszigeten egy hajókikötő öble és a Duna között, kilátásként még egy hegyoldalt is kaptunk.
Kihagytam a reggelit! Amikor Kragujevácban voltunk, Levota Andi főzött ránk így el is felejtettük megkóstolni a helyi "hamburgert", egy pita szerű tésztába csomagolt hatalmas adag sütött húspogácsát mindenféle kiegszítővel. Még este a kisebb kavargás közben kiszúrtam magamnak egy büfét az utca sarkán, reggel oda is rángattam magammal a brigádot. Azt hiszem senki sem bánta meg a párszáz méter sétát, nagyon kiadós és finom reggelink lett.
Vissza a pályára, hol lepakolás után egyből hadrendbe álltunk, Laky fel a pályára, Z0tya azonban sajnos megitta a levét annak, hogy hozzá fűződik a pontozás adminisztrációjának kialakítása, a szerbeknek nem kevés időn keresztül kellett magyarázni a rendszert. De talán megérte, egy újabb országban kezdik helyesen kezelni a drift sportág bírálását. Én eközben a kapcsolatainkat ápoltam és építettem, így második alkalommal már nem voltunk idegenek, az összes pilóta barátságosan közelített, barátként kezelt és valaki szinte folyamatosan szóval tartott. A hangulatra kicsit, de a rendezvényre nagyon rányomta a bélyegét az eső, néző szinte alig látogatott el a versenyre, pedig láttunk már képeket, napos időben itt akár ezer feletti nézőszám is van. Végül persze Z0tya és pályára jutott az Escorttal, így teljes lett az uralom. Mindenki a pickup-ra és a ralilegendára figyelt. Jó kis esős edzés lett, nem tudthattuk ez még mennyire jól jöhet majd Kakucsra.
Eljött a verseny ideje, Kurucz Ádi, jómagam valamint a Westfield Sportcars képviseletében Angliából Ben Marr voltunk a bírák. Bennek gyorsan elmagyaráztuk mit és hogyan pontozunk, majd jöttek a versenyzők. Várható volt Bojan Kurbalija fölénye, nem is lepődtünk meg a későbbi győzelmén, de azért volt aki már a közelében jár. Az időjárás és a nézők hiánya miatt végülis egy egyfordulós kvalifikáció adta a verseny végeredményét. Legközelebb majd csatáznak a srácok, de valljuk be, "amatőröknek" nem is kell a páros csatákat erőltetni, kevesen álltak volna helyt.
A nap kicsit fázva és megázva, de jókedvűen telt el. Ha legközelebb hívnak, akkor is biztosan elmegyünk ez nem is lehet kérdés. Újabb ország, akikkel a távolság és a határ elválaszt, a nyelv és a kultúra különbözővé tesz de a sport szeretete összehoz.
Hosszú búcsúzkodás szerb sporttársainktól, majd visszanavigáltuk magunkat a büféhez feltankolni a hazaútra egy kis helyi valamiből, aminek a nevét egyszerűen nem bírjuk megjegyezni, de finom. Innen egy ugrás a pálya, és már gurultunk is a határ felé, ahol reméltük gyorsan árjutunk és valamikor éjjel már az ágyikónkban lehetünk. Leszurkoltuk a kapuknál a pályadíjat, repesztettünk a határnak. A sor nem is volt vészes, ellenben nagyon lassú. Sok időnk ott maradt, de még így sem volt annyira rossz az átkelés, mint ahogy korábban hírekben hallottuk. Reméljük nem is olyan sok idő múlva már ez a határ is megszűnik.
Magyar oldalon már semmi extra nem volt, 2x 2 sáv sötétszürke aszfalt nekünk az M0-ig, Lakyéknak pedig az M0 északkeleti szektorának akkori hiányában Pestig.
Azt hiszem ennyi, utószóként sem tudok mit írni, az érzéseinket beleírtam a beszámolóba.
Jó volt.
Ugyanezen esemény Sajtiéktól, borzalmas mennyiségű képpel, addikt rajongóknak pattogatott kukorica és fél liter kóla ajánlott:
http://www.carsandgirls.hu/cars_and_girls.php?mod=gallery&GalleryID=400&m=4
Elsőnek svájci kollégáink képtára a versenyről:
http://driftteam.ch/WebGallerie/03.-05.10.2008_IDC_Ungarn/index.html
Eljött hát a félve félt nap, pályát kellett építsünk egyetlen kanyarban. Ráadásul ez a kanyar sem elég széles, sem elég hosszú, történetesen még derékszögű sincs. Jöttek sorban a tervek és mentek is azonnal a lomtárba. Azt tudtuk milyet nem szabad csinálnunk, láttunk korábbi sikertelen próbálkozást. Kismillió szerkesztés-visszavonás után jött a merész ötlet, keresztezze önmagát.
-Áááá, olyat nem lehet! –szólt rám a valóság.
-Dehogynem, na idefigyelj!
…és lett terv. Megmutattam pár embernek, volt aki nevetett, volt aki felmenőimről érdeklődött és valaki még komolyan is vett. Hiba volt, felbátorodtam és „megépítettem”.
Ez kimerült abban, hogy leraktam pár bóját a kanyar egyes részeiben és elkezdtem magyarázni, hogyan is kellene majd menni rajta. Tudjátok, mint a buta amcsik a Formula D-ben, ott 2-3 bója, na az megadja az ívet aztán usgyi. Na ebből lett egy nagyon jó kis verseny.
Ez a nap pedig történetesen Szeptember 27-ikére esett, a kanyar pedig a kiskunklacházi reptér betontengerének északnyugati sarka. Kohári Zoli és a dragracing.hu csapata biztosította számunkra a lehetőséget, hogy versenyt rendezhessünk az amatőrök, avagy az OB2 számára, együtt az ő gyorsulási versenyükkel és a méltán népszerű drag rally-val.
Reggel korán nyitottunk de kellett is, mert a pályán át vezetett az út a depóba és a rallisok is rajtunk keresztül kellett közlekedjenek. 10 előtt aztán lezártuk a kordonokat és összehívtuk a megjelent 18 pilótát, hogy eligazítsuk őket. Elmondtuk a szokásos dolgokat és a szokatlant, hogy egyszerre csak 1 autó lesz a pályán, valamint Lukács Dani sportbíró az első négy edző autót körbevezeti a pályán, a többiek pedig figyeljenek. Érdekes volt látni a kezdő pár kocsit, valós tempóval csapatva még számomra is. Ám minden félelmem elszállt, amikor Énekes Árpi az első körök után lejöve a pályáról odajött hozzám és pozitívan nyilatkozott a nyomvonalról. Igaz ami igaz, feladtuk a leckét a másodosztálynak, de bebizonyították hogy nekik sem jelent problémát egy új pálya, akkor sem ha komoly a tempó, akkor sem ha technikás, trükkös. Nem sokkal a kezdés után befutott Galacs Gabi, ő sem hiányozhat. Sajnos sokan nem tudtak eljönni, többek közt Bakos Karcsi, Udvardi és Szombati Zsolti sem. Itt volt viszont az élvonal, a pontokért harcoló pilóták, Szekér, Tóth Zoli, Énekes Árpi, Z0tya, F.Gabi és a lelkes üldözők, a teljesség igénye nélkül Nagy Isti, Deli Domonkos, Szerencsés Isti, munkaköri kötelességeként Egyed Isti és a szolnokiak képviseletében Soós Zoli a csodaszép kék Nissanjával. Szili Krisztián és Beta Balázs sem ismeretlenek, új belépő azonban Urbán Kristóf Harsányi Józsi ex e30-asával, még egy komoly vas az osztályban. El ne felejtsük a BMW E21-et, egy jó kis sokpillangós négyhengeressel a gyomrában, Rózsa Andrással a kormánynál.
A kvalifikációra már 2 autó is búcsúzni kényszerült, Soós Zoli az intercoolerét, Szabó Zoli a karterét csapta oda a pályát elhagyva. A 3 bíró a Driftbox adataival kiegészülve megintcsak Szekeres Ferit hozta ki győztesként, másodikként az új M3-as motorral erősödő Nagy testvérek közül István (Ádám a profikat fogja riogatni), harmadikként pedig Tóth Zoli tette oda magát a listára. Nem maradhat le az elejéről szokásához híven Almási Zoli és az Escort Cosworth, Egyed Isti kedvenc raliautója. Az ötödik helytől a sorrend a következő:
Dely Domonkos, Szili Krisztián, Galacs Gabi, Farkas Gabi, Énekes Árpi és Egyed István a mezőny leggyengébb kocsijával.
A Top 16 csatái a következőképpen alakultak:
Szekeres Feri könnyen megette a pályát és az átépített kocsiját sem „érző” Beta Balázst és fekete Sierráját. Szabó Kornél kiejtette magát Dely Domonkos ellen, Domi a győzelmet a következőképpen kommentálta: -Hát ez sem rajtam múlott J
Tóth Zoli szenvedett a pályával, de azért nem hagyta Szerencsés Istit nyerni. Galacs Gabi szintén hibával segítette Egyed Istit egy biztonsági autózással nyeréshez, de Isti sem az a fajta, aki elspórolja, mert megtehetné, csakúgy mint Nagy István, akit Rózsa Andris juttatott tovább. Grózinger Zsolt Szili Krisztián ellen hibázott, Urbán Kristóf pedig Almási Z0tya javára. A nap döbbenete Énekes Árpi kiesése, bár Farkas Gabi egyre nehezebb ellenfél a többieknek.
A legjobb 8 sorozata megint hozott érdekességeket. Szekeres Feri hibázott. Persze ő sem tökéletes, de olyan stabilan szokott autózni hogy nem várható győzelem ellene. Taszáron ugyan Tóth Zoli fantasztikus autózással már kierőszakolt ellene egy visszahívást, és Szekér hibája a miatt le is tudta győzni. Dely Domonkos így megint csak önmagát ismételte, de szóltunk neki, hogy azért ezek a csaták fejben dőlnek el, ha a bóják nem. Tóth Zoli is hibázott, lecsúszott a pályáról így Egyed Istvánnak csak a biztonságra kellett volna mennie. Sajnos erre már esélye sem volt, a rajt után közvetlenül eltörött a fojtószelep gázbowden íve, alapjárattal pedig nem lehet gyorsítani. Persze a márkatárs volt az első aki a segítségére sietett, azonban nem volt mit tenni, Isti technikai hiba miatt kiesett. Tóth Zoli az elődöntőben, ismerős terep ez neki. Nagy István túlfeszítette a húrt, így ellenfele, Szili Krisztián egy szép autózással bent is volt a legjobb 4-ben. Z0tya és a DG Escort egész nap szint hiba nélkül ment, Farkas Gabi pedig ugyan egyre jobb, de még nem hibátlan. Ez el is döntötte kettejük csatáját, Z0tyával kiteljesedett a legjobb 4. Tóth Zoli Deli Domonkos ellen, Z0tya és Szili Krisztián küzdhet a döntőért. Tóth Zoli problémákkal küzdött és talán fejben sem volt ott teljesen, így a következő csata számára már a harmadik helyért mehetett „csak”. Ellenfele a másik ágról Szili Krisztián lett, a szürke BMW nem bírt a kék-fehér Forddal. A dobogóért vívott csatát Tóth bemelegítő kör nélkül kérte és mindent egy lapra tett. Sajnos ez ma kevésbé sikerült és mivel Szili egyre jobb lett a nap végére, a BMW pilótája állhatott a dobogó harmadik fokára.
A döntőt Dely fülig érő szájjal és az esélytelenek nyugalmával kezdte, pedig tudhatta jól, hogy Z0tya sem tökéletes, láthatta már kiesni. Domonkos ugyan jó formában volt, hibázni sem hibázott de a Fordos srác ma olyan technikát talált a pályára, amit senki más nem tudott felmutatni. A bírák épp megdicsérték az átfordításnál alkalmazott finom kéziféket, mire Zoli bevallotta, hogy ott bizony nincs kézifék. A Ford váltójának hatalmas előnye, hogy relatíve nagy sebességnél is visszakapcsolható első fokozatba, így meglassítja a kocsit, majd több erővel tud kigyorsítani nagyobb gázzal. Tehát csakúgy, mint a Profi Ligában, a másodosztályban is változatosan növekszik a nyertesek száma, idén már a harmadik pilóta a harmadik típusú kocsival. Gratulálunk a helyezetteknek és mindenkinek, egy újabb fantasztikus hangulatú versenyen vagyunk túl, amit itt is szeretnénk megköszönni Kohári Zoltánnak és a dragracing.hu csapatának.
Találkozzunk október első hétvégéjén Kakucson, ahol eldől kié lesz az OB2 bajnoki címe, kiderül ki lesz a Profi Liga első bajnoka, valamint meglátjuk mit tudnak kezdeni a német IDC sorozat sztárjai a magyar pilótákkal hazai pályán.
A meglepetések napja.
Ez mostanság sokszor elhangzott és még fog is, mert dolgok történtek csak én vagyok lemaradva mint a borravaló. Első és kellemetlen meglepetés, hogy nem akartak beengedni a biztonságiak, mert az illetékes késett a listával. A gyorsulási rendezvény csak délután kezdődött, így mi voltunk az első program. Mint később kiderült, ezt senki sem tudta.
Legfőképp a nézők nem, de mi azért vártuk őket, persze hiába.
Borzalmas látvány fogadott minket, a terület ahol pályát kellett rögtönözzünk, tele volt bokrokkal, gazzal illetve azok maradványaival, mert valaki azért próbálta előkészíteni a területet számunkra. Ezúton is köszönjük. Hosszúságban végeláthatatlan aszfaltcsíkunk volt, de széltében már kevés. 70m kb, ami egy nagyobb tempós kanyart engedett. Hiába amatőr liga, nekik is kell a kihívás, jár a szinvonal.
Ezért Zora skiccét ott a helszínen kicsit feldobtuk, az első kanyar után egy ferde egyenest csaltunk, majd meredeken megtörtük és egy trükkös vonavezetéssel újra, így vissza is jutottunk a rajthoz. Nem nagy puki, de elsőre azért kifogott pár pilótán. Az edzés rendben zajlott, mindenki ízlelgette hogyan érdemes majd autóznia ha tét is lesz.
Majd 20 pilóta nevezett, köztük egy autómata merci is. Pláne jobbkormányos. Mindez azért mert a versenyző bal keze sérűlt. Minden tiszteletünk neki, de rá is szolgált, egyre szebbeket autózott. Sajnos a kvali előtt eltörte a féltengelyét, így már nem tudott rajthoz állni. Először állt rajthoz Udvardi Zsolt fia, aki láthatóan még nem győzte le a versenydrukkot, de a reflexei és képességei meggyőzőek.
Ezen a versenyen is használtuk a driftboxot, így elsőre meglepő, de jogos eredmény született a sorrendet illetően. Szekeres Feri nem engedte a pole-t, de mögötte a folyamatos fejlődést mutató Bakos Karcsi és egyre versenyautósabb Sierrája állt. Almási Z0tya harmadik helye tőle elvárható, csakúgy mint Tóth Zolitól a negyedik pozíció. Szombati Zsolt erősített be, majd Farkas Gabi és mögöttük a mikrofonhuszár Egyed Isti és Énekes Árpi még mindíg az átmeneti kocsijával az első 8-ban.
További sorrend:
Csergő Józsi, Dely Domonkos, Szerencsés István, Szabó Zoltán, Galacs Gábor, Udvardi Zsolt, Horváth Feri és Szabó Kornél.
Jöjjenek hát a csaták:
Szekeres és Szombati kiejtette a két Szabót, akik csak névrokonok. Z0tya visszahívás után beforgott a célba, így Udvardi és kék Nissanja a Top 8-ban. A mikrofonos fiúk közül most a beszélőkés Egyed alulmaradt, az éneklős Dely folytatja. A Sierrák csatáját Bakos nyerte Horváth ellenében, de ez nem csak a pilótákon múlott, a cosworth erejét kiteljesíti az átalakított futómű is, ráadásul mint nemrég kiderűlt, a kis V6 már egy ideje hengerfejes is. Szerencsés a szatymazi hőst, F.Gabit küldte a kispadra, Tóth Zoli pedig Galacs Gabit. Utolsó párként Énekes Árpi "szólta" le Csergő József driftmachine-ját, a V8 ezúttal nem bírt az M3-mal.
Top8:
Szekér ritkította az Szszel kezdődő vezetékneveket a listán, Szombati gyúrhat a következő megmérettetésre, Udvardi Zsolti pedig jött fel mint a talajvíz, Dely Domi nem állhatta útját. Bakos Karcsi sem hagyta, hogy Szerecsés annak érezze magát, az újabb Énekes-Tóth párbajban pedig a Toyota volt jobb lendületben.
Elődöntők:
Szekeres Feri megállította Udvardi Zsoltit és a szépen szóló SX-et, Tóth Zoli pedig a másik feltöltött autót, Karcsiga Cosworthját küldte csatába a harmadik helyért.
3-ik helyért:
Udvardi és Bakos. Zsoltiudi és Karcsiga produkálta a legszebb hangú csatát azoknak, akik a japános turbós sivítós csattogós tüsszögős kocsikért rajonganak. KarCsiga sajnos nem bírta a stresszt így elsőre, beforgással segítette Zsoltit a kupához.
DÖNTŐ:
"Szeki" és "Tóthzoli"
A szívomotorok ádáz kűzdelme, a V8 nyomatékos ős ereje és a kis hacsi széthegyezett pörgése. Bár itt is hiba döntött, ez senki érdemét nem kissebbítheti hisz pont ezért vannak ezek a kűzdelmek, soha senki sem lehet biztos a győzelmében. Szekér nagy igyekezetében egy bójával a kocsi orrán folytatta az utolsó kanyart, Zoli viszont hibátlanul fenyítette körbe a kocsiját a pályán.
Gratulálunk a dobogósoknak:
1. Tóth Zoltán
2. Szekeres Feri
3. Udvardi Zsolti
Továbbra is fantasztikus hangulatúak ezek a versenyek, ezeknek a pilótáknak öröm versenyt rendezni, így a nap végén jöhetett egy kis freestyle, azaz persze a szokásos normális keretek között, de mindenki a pályára és örömautózás!
Párunknak persze nem volt vége a napnak, Veljko Bogdanovic-ék meghívására indultunk szerbiába, Belgrádba, ahol egy helyi versenyen kellett bíráskodnunk és bemutatót tartanunk. A csapat Laky, Z0tya, K.Ádi, Hajni, Orsim meg én.
A fiatalabb generációnak talán csak a név lehet ismerős, de mi harmincasok még tudjuk ki volt a „jicsinyi” erdő ura. Felkerekedtünk hát, hogy megnézzük, manapság mi a helyzet Csehország északi részén. Több mint 30 újkori aszfaltbetyár jött össze Ceska Lipa-ban, hogy eldöntse ki lesz Európa Királya.
Bár a hollandok uralják a mezőny elejét, a dupla szorzójú versenyt duplán is rendezik, így a tabella élén álló Kees Kok-ot még az ötödik helyről is meg lehet fogni, ráadásul pont a „mi fiúnknak”, Lakatos Zolinak volt erre matematikai esélye.
Pénteken kora hajnalban indultunk útnak, mivel hiába vezet majdnem végig autópálya, azért a 700km teljesítése nem kis feladat. Délután 1-kor érkeztünk meg a pályára, kipakoltunk és szívtunk magunkba egy kis friss hegyvidéki levegőt. 16 órától folytatódott a szabadedzés, amin természetesen már részt vett a magyar csapat, Szántó „NeroM3” Niki és Lakatos „Lakyboy” Zoli. Az hamar kiderült, hogy a pálya keskeny de nagyon tempós és zabálja a gumikat. Szerencsénk, hogy nem pakoltuk ki a korábban másik rendezvényre készített 4 pár 16-os gumit, Niki és Laky szépen megosztoztak rajta. Azt már korábban biztos forrásból megtudtuk, hogy Kees Kok a hírekkel ellentétben igenis eljön, hogy megszerezze a koronát. Ezt viszont még a már ott lévő Jasper Spaan sem tudta. Nyugodtan elhihetjük neki, hogy valóban örült az ellenfélnek, szerinte csatában nyerni nagyobb dicsőség. Ekkor még nem is sejthette, milyen veszélyeket tartogat neki ez a hétvége. Második helyen áll a bajnokságban és a harmadik illetve negyedik helyezett el sem tudott jönni.
A délután folyamán sorban érkeztek a pilóták, a nap végére már vagy 20 versenyautó állt a depóban, de tudtuk hogy ez szombaton reggel még nőni fog. A pénteki nap egyetlen negatívuma a gumiszerelés hiánya volt. A gépek ugyan be voltak üzemelve, de a személyzet és a segédanyagok hiányoztak. Hiába értettünk a masinához, csak leszerelni tudtuk a peres gumikat, kenőanyag hiányában fel már nem. Bár több edzés azt hiszem nem is hiányzott versenyzőinknek, mint amennyi szerelt kerék a rendelkezésükre állt. Elég fáradtak voltunk estére hogy egy kellemes vacsora után be is essünk mind az ágyainkba, és úgy aludjunk, mint a bunda.
Másnap jöttek ám a meglepetések, élőben láthattam a Tatra motoros Trabant öszvért, és így még kevésbé tudok hinni abban, hogy az a valami folyamatos driftre képes. Ám a világért sem sérteném meg, mert hasonlóan gondolkodtam egy Porsche 928-cal kapcsolatban is. Aztán már másképp, mert ez a típus orrmotoros, V8 van benne és a tulaja sem félt tőle. Így a délelőtti edzés már sokkal színesebben telt, megérkezett a cseh, szlovák és lengyel pilóták krémje is.
A kvalifikációra végül több mint 30 pilóta sorakozott fel és még az eső is megkímélte a mezőnyt. A prágai verseny győztese, Mátyás Vanek bizonyította, hogy nem lejtett a hazai pálya és csak a tapasztalatlansága miatt esett ki Máripócson. Itt magabiztos autózással kvalifikálta magát első helyre, Ladislav Bezouska elé. Számunkra érdekesebb Lakatos Zoli 5-ik, Kees Kok 6-ik és Jasper Spaan 9-ik helye. Mögöttük 10-ik lett Szántó Niki, ami az előzőek tekintetében sem kis siker. Sajnos első csatában azt a Tomasz „Koziol” Kozlowskit kapta ellenfélnek, akit már ismerhetünk szépen dekorált kék e30M3-a végett. A megtáltosodott lengyel kecske (Koziol=kecske) csak nehezen állította meg hazánk lányát. Vanek könnyen bejutott a 8-as döntőbe, Jasper Spaan pedig egy megpördüléssel szlovák barátunkat, Norbert Kovacic-ot segítette a második fordulóba. Lakyboy a korábbi cseh bajnok autóját kormányzó Balázs-t tette lapátra, Kees Kok pedig a másik Bezouska-t, Stanislav-ot ejtette ki. Második menet, Vanek vezetéstechnikai fölénnyel Kovacic-ot ütötte ki, Laky a lenygel Katod-nak intett. Ekkor jött a nap kellemetlen meglepetése, Kees Kok kocsija leállt, mint később kiderült, a vezérműtengelye adta fel a harcot. Emiatt a másik ágról Bezouska-n keresztül gyalogló Koziol kellett megállítsa a holland ellenében becsúszott Mikolajczak-ot. Közben a felső ágon Lakatos Zoli tette ugyanezt Vanek-kel, aki azonban a dobogó 3-ik fokát már nem engedte ki a markából. A döntő lengyel-magyar párharcot hozott, de Lakyboy bebizonyította, hogy nálunk sem lejtett a döntött kanyar a Rabócsi Ringen, Ceska Lipa ura is a V8-as Pick Up lett. Így telt a szombati napunk, illetve kis árnyékot vetett rá hogy a döntők alatt a gumiszerelés megint ránk maradt, mert a fiúk valahol a meccseket nézték. Sebaj, megérte.
Kis számvetés, Laky így dobogós végelszámolásnál, talán csak Vanek veszélyezteti egy nagyon jó szerepléssel.
Jól beleszaladtunk az estébe, egy kellemes vacsorával ünnepeltük az aznapi győzelmet. Illetve még egy kis macarena is becsúszott, mert szállásadónk közben lagzit rendezett az étteremben. Na ekkor költöztünk fel az emeleti társalgóba
Vasárnap nem keltünk korán, nem volt gumink edzeni. Tartalékolni kellett az esetleges csatákra, mert az ismétlés lehetősége azért benne volt a pakliban. A pálya már benne volt pilótáink kezében, Laky 3 körre felment a jó gumikat bekoptatni, Niki viszont kergetőzött néhány külföldivel. A kvalifikációt stabil teljesítménnyel megint Vanek nyerte, Kovacic mögötte, majd Lakyboy, negyedik Spaan, ötödik S.Bezouska. Szántó Niki megelőzte Kees Kok-t, aki a versenyre kölcsönkapta Koziol kocsiját. A csaták kezdetekor azonban szemerkélni kezdett az eső, így már borult is a papírforma. Mátyás Vanek mindhárom körében ugyanazon a ponton pördült meg, így ki is esett Sandy Rydlo ellen. A fekete Nissan kormányosa ezt a meccset fejben nyerte meg, csak úgy mint Koziol. A felső ágon S.Bezouska a belga Das-t ejtette ki, majd jött a döbbenet. Jasper Spaan fehér hacsija a második kanyarban megpördült! A továbbjutó így a 928-as pilótája, Stern lett. Részünkröl pedig a stressz, hiszen Lakynak mindössze 50 pontot kellett hoznia Jasperen a KOE dobogójának második fokáért! Persze Zoli ezt meg is oldotta, bejutott a második fordulóba. Szántó Niki sajnos nem. A zöld Nissan hátul ugyan kikapott, de elől menve többször is annyira megzavarta Nikit, hogy a BMW kevesebbet driftelt mint ellenfele. Kok saját bevallása szerint nagyon élvezte Koziol kocsiját, de eredményes mégsem tudott lenni vele, kikapott az e36M3-at terelgető 16 éves Wertheim ellen. Ekkor már ki tudtuk számolni, hogy Kees Kok lett a KOE idei bajnoka.
A Top 8 következett, Sandy sokadik meglepetésre Koziol-t ütötte ki, S.Bezouska pedig a 928-ast búcsúztatta. Laky bosszút állt Katod-on, bár talán ez még jobb volt, mintha Niki lett volna az ellenfele. Minél több magyar van egy tsuisoban, annál több az esélye, hogy egymás ellen kell menniük, lásd Szerbia, Laky Levota ellen. Az ifjú Wertheim tovább menetelt, Kovacic-on át. Az elődöntőkben S.Bezouska Sandy-nek adta meg a lehetőséget a dobogó alsó fokáért való küzdelemre, Laky pedig az aranyszínű e36-nak. Kettejük közül végül a tini végzett a pódiumon. Laky egy visszahívást engedett Bezouska-nak egy félreváltás miatti gyengébb teljesítmény következményeként, de második menetben a cseh fiú mindkét futamában elütötte az utolsó érintési pontot, így nem is lehetett kérdés a győztest illetően.
LAKATOS „LAKYBOY” ZOLTÁN a King Of Europe dupla fináléjában mindkét versenyt megnyerte!!! Ez pedig az év végi elszámolásban azt jelentette, hogy mindössze 20 ponttal lemaradva a győztestől a második helyen végzett.
Szombat:
1. Lakatos
2. Kozlowski
3. Vanek
Vasárnap:
1. Lakatos
2. S. Bezouska
3. Wertheim
A cseh szervezők semmit sem bíztak a véletlenre, a díjátadáskor megdöbbenve kaptam a sapkámhoz, bizony megszólalt a MAGYAR HIMNUSZ a hangszórókból és mindenki elhallgatott arra a pár percre. Ezután jött a bajnokság eredményhirdetése.
1. Kees „KING” KOK
2. Zoltán „Lakyboy” Lakatos
3. Jasper „SPIN” SPAAN
Utóbbi becenevet Jasper maga ragasztotta a nevéhez, spin mint pörgés, megpördülés. Ahhoz képest, hogy a győzelemre készült, még a második helyről is letaszították. Másik nagy összesített sikerünk Szántó Niki 10-ik helye a 9 verseny alatt több mint 100 fősre dagadt mezőnyben. Tehát mielőtt összecsapnánk az IDC mezőnyének legjobbjaival, szívjuk fel magunkat, mert bizony az öreg kontinensen tényleg hazánk fiai a második legerősebbek. Ez is adjon erőt az újabb megmérettetésre, mert a kocsiból kiszállva rengeteg barátságot kötöttünk a külhoni drifterekkel, de a kormány mögött igenis meg kell velük mérkőzni. Harmadik évünk a driftben, második évünk az európai mezőnyben és jövőre még magasabbra tesszük a mércét!
De addig is élvezzük ki ezt a pillanatot, Gratulálunk barátainknak, Kees Kok-nak és Jasper Spaan-nak, de legfőképp Nikinek és Zolinak! Köszönjük nektek ezt az élményt!
Mission Impossible
Nem is túlzás ezt mondanom, mert a lacházi reptér északnyugati sarkában egy relative keskeny kanyarba tervezni egy jó driftpályát nem kis feladat. Már csak azért sem, mert hiába az OB2 mezőnyéről beszélünk, -akár amatőröknek is hívhatjuk őket- a srácok már többször bizonyították hogy igénylik a trükkös, nehéz pályákat. Csak a gugli műholdas térképe és pár ember jótanácsa volt a kezünkben, illetve némi tapasztalat.
A driftbajnokság .hu már rendezett ott versenyt az év elején és nekik sem sikerült megoldani ezt a problémát. Ott voltunk, láttuk is a nyomvonalukat. Viszont ezúton is köszönjük ATA becenevű pilótájuknak a belső felvételes videót, amit puskaként használtunk a tempó és a távolságok felméréséhez. Így tegnap este végre született egy használható terv, ma délben pedig kiderül hogy mit mutat ott helyben, kirakva az aszfaltra.
Íme a puska, de senki ne vegye tényként!
Holnap minden kiderül!
Találkozzunk hát a lacházi reptéren!
Nagyon szégyellem magam, amiért ez az autó ilyen lassan halad, de a végeredmény majd engem igazol. Sajnos ilyen másodállásos költözgetéses versenyszezonos időszakban minden lépés többször annyi idő. De nézzük (képek nélkül) hol is tartunk.
A villamosság kasztnis része üzemel, a lámpák égnek a hátsó ventik mennek, ablaktörlő egykaros lett, motorikusan azonban még vannak hiányosságok. A belső tér csak az üléseket várja, az üvegek is csak azért nincsenek benne, mert amíg ki be mászkálunk, jobb nem kockáztatni... ez a kocsi eszi a szélvédőket.
Kész van továbbá az eleje, sikerült összeállítani egy könnyen lekapható de elég könnyű és merev orr-részt, üvegszálhoz képest jól állnak az elemek.
Kész van az alja is, futóművel szinterezve, stabilok benne, ahol csak kellett, új alkatrészeket kapott. A kipufogó az egyetlen hiányossága, a hátsó lökös végleges állása nélkül a hátsódobot nem tudom feltenni, de ez sem várat sokat magára.
A héten szabadságon vagyok, ugyhogy gyorsítunk kicsit a dolgokon. A hétvégére szeretném hallani a hangját.
Meg kellett már törjem ezt a csendet a blogban. Lett volna mit írni, de sem az idő sem a kedv nem volt meg hozzá. Először is elég sok munka volt a máriapócsi EB és OB1 megrendezésével, másrészt dolgozom és Attis kocsija is épűlget -túl lassan-, na meg ugye volt egy kis balhé is a verseny után. Nehezen és nem is teljesen tisztáztam magam egy félreértésből, páran pedig egyből célkeresztet vetítettek rám.
Na ettől meg jól elment a maradék kedvem is.
Most, hogy jól meg tudtak rúgdosni és a lábamat is elkaszálták párszor felállás közben, hihették néhányan hogy feladom.
CSACSKA REMÉNY! :)
Üzenem nekik, hogy a dumálni kevés, tenni kell!
Végezetül pedig emlékeztető önmagamnak, miket kell bepótolnom a blogon, ti meg majd számonkérhetitek:
Máriapócs EB
Máripócs OB1
Máriapócs bekksztédzs
Attis e36 állapotok
Máriapócs visszhangok
Taszári készülődés
Ma esti versenyzői megbeszélés
Ezekhez pedig kapcsolódik majd egy beszámoló a taszári OB2 futamról és egy a belgrádi driftversenyről, ahova a szervezők meghívtak minket bemutatózni és bíráskodni.
Akik megyünk:
Z0tya és az Escort
Laky és a Pickup
Orsi, Ádi és jómagam.
