driftgarázs

A bolygódugattyús üvöltés uralta Knockhill-t a hétvégén, hisz Pete Barber és RX-7ese átviharzott a mezőnyön az EDC második fordulóján, és ezzel a győzelemmel fel is jött a bajnokság második helyére. A skótoknál rendezett fordulón 21 autó állt rajthoz, köztük 5 új versenyzővel, akik az edzésen szereztek liszenszet. Nos, dobjuk be ezt a túltengő tehetségáradatot 140km/órával egy beláthatatlan kanyarba és nézzük mi történik. 

Az edzés kezdetén még az előző napi eső is nehezítette a friss diplomások dolgát. Az első bálozók közül emiatt csak két pilóta Rennie Morrocco (E36) és Richard Bradley (Bradley Motorworks S14) jutott be a csatározásokba. A kiesők közül számunkra érdekes Robert Boyce, aki egy Sierra Cosworth-al csatlakozott az EDC liszenszes táborához. A bírók szerint a páros drifthez elengedhetetlen a biztos kéz, de ezeknek a fiúknak még gyakorlásra lesz szükségük.

Morrocco sem állt helyt, első meccsén is csak Alan McCord tapasztalatának köszönhető, hogy mindketten épségben mentek le a pályáról. 

Már a csaták elején érdekes fordulatot produkált a sors, két olyan párossal, akik leginkább az elődöntőkben szoktak találkozni. Declan Hicks (Soarer) a bajnokságban vezető Phil Morrison-t (Driftworks S15) kapta maga mellé, míg Mark Luney (350ZT) és Paul Conlan (2JZ-S15) is az első fordulóban kellett eldöntse, ki jut tovább és melyikük esik ki egy csata után a versenyből. Hicks és Morrison szinte teljesen azonos kört produkáltak, mindössze Morrison nagyobb utolsó szakaszban elért sebessége döntött köztük. Az északír meccsben elsőre visszahívást ítéltek a bírók, majd Luney keményen megdolgozott a továbbjutásért még úgy is, hogy Conlan bevallottan nem tudott tapadást találni az első kanyarban. 

Volt néhány váratlan megpördülés is, mellyel egyesek dolga konyebbé vált, bejutni a legjobb nyolcba. A lejtős kanyar feladta a leckét a legtapasztaltabb sofőröknek is, elég volt egy kis felesleges gázadás vagy egy fokkal túlvállalt szög, máris a kavicságyban találta magát bárki. McCord volt a legnagyobb vesztese ennek, Ian Harrison a kölcsön s13 volánja mögött kényelmes futammal jutott tovább. Talán McCord új elektro-szervós kormányműve a bűnös, amiért a pilóta háttal a bukótérnek fejezte be a napját.

A másik V8 erőművű S15, Paul Cheshire Andrew Cooper Nissan-jának üldözése közben szaladt le a pályáról ripityomra törve kocsija lökhárítóját és segítve tovább Cooper-t.  Robin Neeson (Chaser) ugyanott, csak még érdekesebb stílusban fejezte be  James Russell (DCY R32) ellenében. A skót David Waterworth büszkén reptette a narancs S13-ra festett Szent András keresztet, de Brett Castle így sem kellett megerőltesse magát, a skót elszúrta. Keiran Cameron (S13) már csatában kellett bizonyítson Gary Hughes (Skyline) ellen, de sikeresen tette.

A top 16 utolsó párosa Bradley és Barber lettek, bemutatva az addigi legszorosabb csatát, de Barber RX7-ese minden kanyarban nagyobb szögeket tudott, úgyhogy Bradley számára már a visszahívás is sikernek számít. Barber a második csatában olyan meggyőzően üldözött, hogy nem lett kérdéses a győztes személye, azonban oda kell figyelni Bradley-re a jövőben, az egyik legkomolyabb kihívója lehet az élmezőnynek.

A legjobb nyolcas tehát Harrison <> Morrison, Russell <> Cooper, Luney <> Cameron és Barber Castle ellen. Morrison és Harrison újabb nagyon szoros üldözést adtak elő, miközben Harrison egy kölcsönautóban ült. Megintcsak Morrison sebessége volt a döntő érv ami megmutatta az S15 ruhába bújt szörnyeteg gumizabáló erejét. Cooper szerencsétlen futamot tudhat magának, míg kicsúszása miatt ellenfele Russel a további csaták lehetőségét. Cameron a harc hevében még a hátsó lökhárítóját is elvesztette, hibájával Luney lépett a legjobb 4-be.

A menet utolsó összecsapása Castle számára igazából a pályával volt, Knockhill eddig mindig megállította. A második visszahívásban azonban a bírók láttak egy kis elbizonytalanodást Castle-től a harmadik kanyarban, így Barber nem engedte megtörni az átkot. 

Meg is érkeztünk a negyeddöntőkbe, ahol Morrison és Russel feszültek egymásnak. Az S15 félelmetes beesést produkált, a Skyline épp csak tartani tudta vele a lépést. A kocka azonban fordult, ugynaez a sebesség lett Morrison veszte. A Skyline ugyan lassabb volt nála, azonban emiatt Morrison-nak túl kellett fordítania az autóját, hogy elkerülje az ütközést. Ez olyan sebességvesztést eredményezett, amit a pálya többi részén már nem tudott kompenzálni és a meccs bizony elszállt, Russel jutott a döntőbe.

A másik ágon Barber folytatta győzeleméhes menetelését., Bár Luney erős kezdést mutatott, az RX7 agresszíven rajta tudott maradni, fordítva viszont megismétlődött a Morrison féle hiba, Luney már csak a harmadik helyben gondolkodhatott. Itt sem adta fel, egy kemény menetben visszahívást harcolt ki magának, majd Morrison drámai megpördülése révén már a dobogón is érezhette magát.

Senki sem gondolta volna, hogy a döntő résztvevői James Russell és Pete Barber lesznek. Mindketten bizonyították tehetségüket és képességeiket a nap folyamán, ráadásul egy RX7<>Skyline csata sem mindennapi az angol mezőnyben sem. Ahogy a kocsi felértek a dombra és megkezdték a csatát, a világoskék GTR vezetett, nagy sebességgel és hatalmas szögekkel. Ám a Mazda cseppett sem eresztett ki, úgy fogta a menekülőt mint éhes kutya a csontot. Fordul a sorrend, elől Barber de mögötte a hatalmas füst alatt szinte felismerhetetlenné vált a Nissan, a bírák tehát döntöttek, nem csak a verseny győzteséről, hanem a bajnokságról aktuális állásáról is, Barber és RX7-ese vezet.                                                                                                                      Forrás: Driftworks.com