Folytatjuk a lemezmunkákat, de természetesen még mindig akad olyan terület, ahonnan kivágunk vasat. Átmenetileg vagy véglegesen, tehát újabb adag flexkorongot "rendeltem" a kocsihoz, plusz a harmadik drótkorong is munkába állt és egy tábla lemez is a garázs falának támaszkodott.

Időlegesen befejeztük a tornyok és az általuk közrefogott rész lakatolását. Ameddig nincs meg a tank, itt nem tudunk tovább dolgozni. Bár a méreteket megkaptuk, közel sem biztos, hogy ilyen lesz a végleges üzemanyag tároló:

A hátsó futómű bölcsőjét tartó keresztgerenda is a karosszéria részévé vált, valamint a bekötési pontok is a bukócsőhöz lettek támasztva, fő a csavarodási merevség.

Ezzel a bukóketrec hátsó része kész is van. A kocsi farán történt egy kis változás, a korábban már tervekben szereplő nyílások a külső héjon valósággá váltak. Ez persze a ruha alatt is más megoldásokat kíván, így a kerékjárat hátsó része eltűnt a sarokrésszel együtt. A füst és fékhő itt fognak távozni, de hogy ne a kocsi belsejébe tegyék, bordázott és sima lemezzel befedtük a valaha csomagtérnek nevezett részt.

Márk immáron nagyon jól kezeli a hegesztőt, ezeknek a feladatoknak a befejezését rá bízom, én pedig elkezdtem a motor és a váltó terének kialakítását. A korábbi tervekkel ellentétben mégis megvágjuk a tűzfalat. Bár a motor elférne, a hátsó víztér és csatlakozásai, szenzorai már nem. Az ezt kiváltó cső pedig irreálisan drága és a kocsi szerelhetőségén is rontunk a szoros elhelyezéssel. A cél pedig megerőszakolja az eszközt, vágtunk.

A kialakítás a kezünkbe adta a megoldást, épp annyit tolunk hátrébb a lemezen, amennyit engednek a lemezek. Bár az autó beltere nem nagy, a pedálgépnek köszönhetően a kormányoszlopon kívül mással nem kell foglalkozzunk a tűzfalon. 

A motor és a váltó már bent volt az ideiglenes helyén és a régi váltótartó merevítést kivágva szűken, de el is fér. Emiatt arra jutottunk, nem csinálunk új alagutat, csak a meglévőt alakítjuk a szükséges mértékben. 

Pár méter hegesztődrót és találkozunk.