driftgarázs

drifter.hu: Honnan ered a drift szeretet és miért pont ez a szakág fogott meg?

Tóth Zoltán: Ha jól emlékszem, 10 évvel ezelőtt egy amatőr rallyn találkoztam először a Toyota Corolla AE86-tal és ezzel kezdődött minden. Első látásra beleszerettem a típusba, majd kutatni kezdtem a neten, hogy mi ez a fantasztikus jármű, amivel folyamatosan keresztbe lehet menni, van benne erő, ráadásul gyönyörűen szól a motorja. Ezzel meg is találtam a driftet, a japán D1GP-t és azóta nincs megállás. A japán videók és pilóták vezetéstechnikája alapján szerettem bele ebbe a sportba, és a mai napig ezt tartom követendő iránynak. Kipróbáltam, rákattantam és nagyon örülök, hogy a "gyenge" autón tudtam megtanulni az alapokat, azóta pedig az igazi "monster" autóval próbálok fejlődni.

drifter.hu: Polgári foglalkozásodat tekintve is autómánia uralkodik? A család hogy bírja a gumifüstöt?

Tóth Zoltán: Nem, nem. Telekommunikációs hálózatok tervezésével és kivitelezésével foglalkozom, azt hiszem ez elég távol áll az autóktól. :) Családom tagjai ugyanúgy szeretik mint én, benzinnel fertőzöttek és természetesen támogatják a hobbimat.
Feleségem pl. sokkal szívesebben látna idén is a pályán - Nissannal -, mint a bírói székben, de ami késik, nem múlik.

drifter.hu: Mesélj a versenyzői múltadról, mikor kezdtél aktív drifter pályafutásba?

Tóth Zoltán: A kezdetekben még az elsőkerékhajtás híve voltam, eleinte Hondáim voltak és ezekkel az utcai autókkal indultam néhány amatőr sprint versenyen. 2003-ban vettem meg az első Corolla SR-t, amit el is kezdtem rendbehozni hobbiból, természetesen már csúszkálós tervekkel. Sajnos csak egy ~80 lovas butított SR volt és csak esőben volt hajlandó keresztbe menni. Kipofoztam, indultam vele egy gokartpályás sprint versenyen, de annak ellenére, hogy 3. lettem, rájöttem, hogy gyenge. Egy hónapra rá beszereztem egy GT-t is, amiből átszereltem a motort, hajtást, fékeket stb. Egy évvel később már talpon volt a 2 példányból saját kezűleg összegyúrt AE86, kemény futóművel, 120 lóerővel. Közben összetalálkoztam a szintén hachis Wukival, Norbával, Lórival, Mikivel - akik már akkor is szépen fűzögették - és a mátyásföldi reptéren kezdtem meg az erőből csúszkálást, melyhez egyébként Kerényi Ádám is csatlakozott.
Nem sokkal ezután egy Toyota klubtalálkozón, majd a Japfest rendvezényen már "driftelgettünk" a hachikkal, ekkorra már egy kicsit bővültebb baráti körben, melyből megalakult az InitialD manga nyomán az Initial Drifters. Többek közt Karottát is ekkor fertőztük meg, ezt követte még egy edzés és fotózás a Maxi Tuning magazinnal (mindezek 2005-ben történtek, a sokak által elsőnek vélt Euroring drift előtt), majd ezután családalapítás és építkezés miatt én ki is szálltam a driftből egy kisebb időre, de természetesen figyelelmmel kísértem a hazai fejlődést. Sokáig nem bírtam, 1 év kihagyás után megint vettem 2 :) hachit és kezdődött előlről az egész legózás. Azt gondoltam, lehet csinálni egy lowcost hobbi driftautót Corollából, de nem jött össze. Lementünk Kakucsra még a pálya hivatalos átadása előtt és gyakorlatilag elemeire hullott. Ekkor döndöttem el véglegesen, hogy ez így nem megoldás, elkezdek felépíteni az alapoktól egy tradícionális japán mintájú versenyautót import alkatrészekből és az időközben megalakult MDSZ-ben szeretném folytatni, újrakezdeni a driftet.

A kocsi építésének legjavát természetesen AE86 specialista profi szakember - ZDoman - végezte. Az autó a 2008-as bajnokságra készen állt, de ekkora már 2 év vezetéstechnikai lemaradásban voltam a versenytársakhoz képest, ezért szimulátoron gyakoroltam, ami nagyon sokat segített. 2008-ban az OB2-ben egész évben nagy csatákat vívtunk a bajnoki címért Szekeres Feri barátommal, majd 4 pont hátránnyal végül második lettem. 2009-ben már a profik közt álltam rajthoz, az akkora már közel 9000et forgó, 170 lóerőig fejlesztett pillekönnyű versenyautómmal, de sajnos be kellett látnom, hogy a lóerők tekintetében rohamosan fejlődő profi mezőnybe már kevés a kocsim teljesítménye, és nem lehet 100-200 lóerő hiányát csupán bátorsággal és elszántsággal pótolni. Két futam után eldöntöttem, hogy autót váltok.

drifter.hu: Tavaly történt egy komoly autócsere. Ez egy tudatos, jól átgondolt váltás volt, vagy szimplán kiszerettél a Corollából és kellett valaki helyette?:)

Tóth Zoltán: Corollából nem lehet kiszeretni. :) Bárcsak megtarthatná az ember az összes autóját, még most is a garázsomban állna. A kis Toyotákban a "fun factor" óriási, a közönség is imádja, és nagyon jó érzés az is, amikor sikerül megviccelni a túlmotorizált ellenfeleket, de tsuisoban nagyságrendekkel kisebb az esély egy 1.6-os "nyomatékszegény" motorral. Ezek a hegyes motorok csak egy felső, szűk fordulattartományban használhatóak, és emiatt lendületből kell autózni, ha az ellenfél megtöri a lendületet, ott a vége. A Corollával ezért kifejezetten a gyorsabb ellenfelek ellen volt jó tsuisozni. Tehát igen, a csere egy tudatos, jól átgondolt váltás volt, amit természetesen nem bántam meg. :)

drifter.hu: Miben más a Silvia? Volt lehetőséged komolyabb mennyiséget edzeni vele?

Tóth Zoltán: Igen, már közel 1000km-t mentem vele, amiből 2 napot edzettem pályán, és teszteltem már többször utcán is. Amikor megvettem az autót, ezt az üdvözlést kaptam a powervehicles-től: "Welcome to the world of heavy smokers". Ez már az első edzésen beigazolódott és sikerült hatalmas füstbe borítani Tökölt, a másodikon pedig már kifejezetten a nagy füstre és nagy sebességre mentem, és egy fokozattal feljebb használtam a motort. Egy erős turbómotornál elképesztő, hogy milyen reakciót vált ki egy radikális kuplung rúgás, és ezeket a motorokat, akármilyen hihetetlen, rúgni kell. Kizárólag így lehet kihasználni az előnyüket. Az első teszt nap kellett hozzá, hogy ráébredjek, egyáltalán milyen vezetési stílust kíván egy ilyen autó, de azt hiszem, jó úton járunk. Bevallom, eleinte inkább félelmetes volt, amikor a több mint 500Nm nyomaték megütött hátulról és az autó eszméletlenül durván gyorsul keresztben is.

drifter.hu: Idén pontozóbíróként segíted a szakmai zsűri - bírói testület - munkáját, nem vérzik a szíved a versenyzés után? Mennyivel megterhelőbb ilyen minőségben jelen lenni a versenyeken?

Tóth Zoltán: Egyre nehezebb türtőztetni magam, de az edzéseink azért kárpótolnak, az új autóval 1 nap edzés, akár 2 hónapra is képes feltölteni élményekkel és energiával, és jelenleg ezzel tökéletesen beérem. Nagyon nehéz a bírói munka, nem gondoltam, hogy mennyi járulékos feladattal és felelősséggel jár. Egy adott versenyen gyakorlatilag majd 1 hétig dolgozunk, előkészítés - versenyhétvége - utómunkák. Idén úgy érzem, jó irányba haladunk, nagyon sok jó ötlettel szolgáltunk a sportszakmai oldal fejlesztéséhez és a lehető legigazságosabb döntéshozatalokhoz, a vezetés pedig jó partner az elképzelések érvényre juttatásában. Tudjuk, hogy mik a gyenge pontok és hol kell még javítanunk, de tényleg úgy gondolom, hogy jó úton vagyunk ahhoz, hogy a magyar driftet nagyon komolyan vegyék nemzetközi porondon is. Nagyon sok tehetséges versenyző van, és a legtöbben partnerek a fejlődésben, persze mindig vannak kivételek. 

drifter.hu: Street vagy Pro kategória áll közelebb a szívedhez? 

Tóth Zoltán: Mindkét osztály versenyét egyformán szeretem és végre egy más szemszögből láthatom a versenyzők produkcióját és megismerhetem stílusukat. Két éven keresztül versenyzőként leginkább csak a videókról láttam a versenytársakat, bíróként viszont feszülten figyelek mindenkit úgy az edzéseken, mint versenynapokon. Néha ugyanúgy izgulok, mintha a saját futamomon lennék, és a "kollégákkal" együtt örülünk a magas színvonalú köröknek, mert bíróként kizárólag a teljesítmény számít!

drifter.hu: Hogy érzed, elfogadják a versenyzők a szakmai tanácsokat? Üzennél nekik valamit?

Tóth Zoltán: Igen, a versenyzők jelentős része jó partner az új irányvonalhoz, sokan jönnek érdeklődni, hogy mit csináljanak máshogy, hogy még jobban megfeleljenek a versenyek előtt ismertetett elvárásoknak. A pilóták nagy részét már szerencsére nem elégíti ki a betanult lassú pálya és kis sebesség. Kihívásokat keresnek, gyorsan szeretnének lapján haladni és tiszta küzdelmeket várnak. Nézzük a máriapócsi futamot, az első magyar verseny, ahol már a gyanúja sem merült fel az indokolatlan belassításoknak, de már Tököl is 99%-ban tiszta meccs volt.
Minden versenyzőnek baleset- és műszaki hiba - mentes versenyzést kívánok! Készüljenek az eddigi legnagyobb ívre, a túlzottan rövid végáttételek használatát pedig javaslom, gondolják át!

Köszönjük az interjút Zoli, reméljük, hamarosan versenykörülmények közt láthatunk a pályán! ;)