driftgarázs

Időjárás ide vagy oda, ha már a múltkor nem sikerült elindulni, most a felhők és a péntek esti eső sem riasztott el minket.
A januári minirally futamunkat a generátor rendetlenkedése és a feszültségszabályzó totális tönkremenetele meghiúsította, pedig napos idő várt volna minket, igaz hatalmas széllel. Ezért megcéloztuk a követekező időpontot ami február 20.-ra esett. A hét közepén a pocsék időjárás nem sok jóval kecsegtetett, de a garázsban az Escort már a Leslie által szerzett 17-es felniken, elöl-hátul másfél-két centivel magasabban, kartervédővel a hasán, és átállított első tornyokkal várta, hogy idén először megtornáztassa a lovakat. A motor a tavalyi utolsó drift futamra teljesen összeállt, stabil 1 barig felprogramozva üzembiztosan működik, és bár a cél még 30-40 lóerő plusz, a reptéren játszani tökéletes lesz.
Péntek délután le-msn-eztük Leslivel a forgatókönyvet, estére az új fűtött szélvédővel büszkélkedő Scorpio és a tréler már otthon várt, hogy felálljunk rá az Escorttal.
Azért kicsit megszenvedtünk, sperr ide vagy oda, az 5-10 cm-s kerti hóban bizony lapátolni kellett. És mire felkerült az Escort és lekötöztük addigra a szemerkélő eső is rákezdett.
Mindegy mostmár, előre úttörők!
Aztán szombat korán reggel már bizakodóbb voltam. Ugyan a klotgatya-póló kombó nem játszott, de nem esett, és a nap is itt ott megvillant a felhők között. Ha a nap végéig kibírja eső nélkül én már elégedett leszek - gondoltam. (Meg fohászkodtam.)

Nyolc óra körül értünk ki, még viszonylag kevesen lézengtek a Lacházi reptér betonján, de Szekérék már állították a sátrat, és mivel teljesen családilag jelentek meg, elhozták otthonról az összes benzinnel üzemelő járművet, a versenyautót, három quadot három méretben, meg egy mini cross mocit. Ez utóbbiak nem is voltak haszontalanok, mert egyrész elütötték vele a futamok közti időt, másrészt a depó messze volt a pályától, és a dágványon kiválóan lehetett átkelni a benzinkecskékkel. Niki sajnos otthon maradt, mert egy szakértő barátja olyan ügyesen kötötte be péntek éjjel az ablakmosót a bmwbe, hogy utána se kép se hang nem jött ki az autóból.

Gyors lepakolás, nevezés, és már álltunk is be az edzőkörökre. Orsi volt a navigátor, de hamar egyetértésre jutottunk, hogy majd kiabál meg mutogat, nem írkálunk semmiféle itinert. Nem mintha neki nem ment volna, hisz komoly rallyversenyeken navigált már, de én speciel nem most akartam beletanulni, és a pálya is elég könnyen memorizálható volt.
Az első menetet még vizen toltuk, ismerkedős szinten. Ismerkedtünk a pályával, az íven autózással,...ja én meg a kocsival is,...mert ahogy megjött a töltőnyomás már úsztunk is keresztbe. Rengeteg ide hó ide vagy oda, elszoktam no.
Azért mire lejöttünk a két kör után, már kezdtek visszajönni a reflexek, és mivel még mindig kevés nevező volt rögtön mentünk is fel újra. Ugyan Orsi mért köridőt is, pusztán tájékoztató jelleggel voltunk rá kiváncsiak hány másodperc nagyjából amíg körbeérünk. 30-40-et kaptunk a legjobbaktól. Látványkategória no!
Még egy edzőkörre volt lehetőség tíz óráig. A pálya közben felszáradt, a versenyzők is megsokasodtak. Mi egyre jobban élveztük. Leslie meg úgy bánta, hogy nem hozta ki az IS, mint a generátor hiba miatt meghiúsult előző versenyt.
Közben a szervezők is felpörögtek, és flottul indították el egymás után a versenyautókat. Mivel sok induló volt, a három mért futam között 1-1.5 óra volt beszélgetni, nézelődni. Közben mondták, hogy nem kéne az íven autózást erőltetnem (konkrétan le lettem szavazva), így lendületesen, de közel sem gyorsan estünk egyik kanyarból a másikba, többnyire keresztben. Szekérékről általában a hátsó szakaszon is lehetett tudni hol járnak, a nedves aszfalton is füstfelhő mutatta a koordinátákat. A pálya jó lendületes volt, tempós másodikos harmadikos, csak a visszafordítókban kellett szúrni az egyest, mert 3000 rpm alatt ennek a motornak és turbónak nem kenyere a drift. Szerencsére a Sierrából örökölt BW T5 remek partner a váltásokban, és nyeli az első fokozatot mint az a bizonyos kacsa a nokedlit.
A büfé meleg teával, hatalmas rántott húsos szendviccsel, lecsóval melegített minket a szünetekben. Az eső is elkerülte a repteret. Szezonkezdetnek nem rossz!
(Aztán hazafelé borzasztó havaseső...de már csak nevettünk rajta)


Márciusban is itt a helyünk!