driftgarázs

King of Europe Spanyolország Alcaníz / Aragon Motorland

2009 július 17-18

 

Nagyon hosszú, összesen 5000 km-es túrára vállalkoztunk, mikor elhatároztuk, hogy elmegyünk a King Of Europe spanyolországi futamára. Az utat 2 nap alatt tettük meg a kisbusszal és trélerrel. Szlovénián, Olaszországon, és Franciaországon keresztül jutottunk el Spanyolországba. Az első nap akadálymentesen zajlott, jó utak és normál forgalom volt. Úgy 1100 km megtétele után szálltunk meg egy kis olasz faluban. A második nap már nehezebben indult, mivel az olasz-francia határ utáni szakaszt nem egy tréleres utazásra találták ki: kanyargós, hegyi pálya, nagy emelkedőkkel, és számtalan alagúttal tűzdelve. A nagyjából 250 km-es részt 5 óra alatt tudtuk megtenni, ami jócskán hátravetett minket a terveinkhez képest. Viszont ekkor még nem tudtuk, hogy Barcelona után mi vár ránk. A spanyol fővárost elhagyva le kellett térni az autópályáról, és a franciához hasonló kanyargós, hegyi úton találtuk magunkat, és ráadásul eközben ránk esteledett. Alcaníz városába este 11-kor érkeztünk. Sajnos csak ekkor derült ki, hogy a kimerítő út után még szállást is kell keresnünk ebben a hegyi „falucskában”, ahol 10 óra után már megáll az élet. A helyzetet nehezítette, hogy a pályára sem mehettünk be, így olyan helyen kell megszállnunk, ahol a versenyautót is biztonságban tudjuk. Szerencsére az Xprovid csapata

 

- a magyar videós különítmény- már korábban megérkezett és a segítségükkel (amit itt is köszönünk) megoldódott a helyzet. Minden igyekezetünk ellenére éjjel 2 óra előtt nem tudtunk lepihenni. Másnap reggel elindultunk a pályára, ami néhány kilométerre helyezkedik el a várostól. A táj olyan volt, mintha egy amerikai filmbe cseppentünk volna, ahol az ember a kietlen, poros síkságon egyedül száguldhat a végeláthatatlan aszfaltúton.

 

A versenypálya egy hatalmas komplexum része, ahol ezen kívül rally-cross, motocross és supermoto pálya, valamint egy normál autóversenypálya is van. Nagyon nívós helyszín, igényesen kialakított lelátókkal és mesterséges tóval.

 

A hétvége több programot is tartogatott a kilátogatóknak, nem csak a KOE EB futamát tartották meg, hanem a Spanyol drifterek soron következő mérkőzésével és Time Attack versenyekkel is bővült a rendezvény. A nyomvonalat az itthoni pályák közül talán a Rabócsiringhez tudnám hasonlítani, de ez sokkal hosszabb és nagyobb területen helyezkedik el.

 

A szombati napon edzhettünk, a kvalifikáció és a verseny vasárnap volt. A közönség végig őrjöngve szurkolt mindenkinek! A futamon franciák, belgák és persze főleg spanyolok vettek részt. Szlovák ismerősünk, Norbert Kovacic is ott volt az M3-al, így szombaton sokat tudtunk együtt edzeni.

 

Nekem nagyon tetszett a pálya, bár szerettem volna, ha egy gyorsabb és nehezebb részt jelölnek ki. A versenyszakasz egy nagy balossal indult, és az utána következő jobbosba egy kis egyenessel és emelkedővel jutottunk, így csak teli gázzal adta ki. A jobbos után két kisebb, gyorsan átfordítós kanyar következett, ami már lefelé lejtett. Innen egy kis egyenes, ami elég nagy pontossággal és egészen a szélén haladva driftelve összeköthető volt az előző kis kanyarral, és nagy gázzal szépen kiadta az utolsó nagy jobbost. A szakasz vége így sok izgalmat tartogatott, volt mit megoldani, de sajnos pont ezt az utolsó kanyart a pontozásból már kihagyták. A gyorsító szakasz kicsit ívelt volt, de elég hosszú hogy nagyobb sebességet is elérhessünk. A drift kezdése 90km/ó körül volt, az első kanyart kézivel szépen lehetett megindítani.

 

Az edzésnap elég jól sikerült, kifejezetten élveztem a nagyobb pálya nyújtotta szabadságot.  

A kvalifikáción 3 pontozott kört mehettünk. Kiegyensúlyozottan és jól tudtam teljesíteni, sikerült hoznom az edzésnapi teljesítményt. Az első kanyart nagy kézivel oldottam meg és minél messzebbről próbáltam beesni, hogy látványos legyen. A pálya többi részén pontosan és nagy szögeket tudtam autózni. Mivel ilyen nagy utat tettünk meg, még inkább szerettem volna jól teljesíteni.

A kvalifikáción első helyen végeztem, Norbi a negyediken.

A nyolcba kerülésért Daniel Suidan (Nissan S13) ellen mentem, a négybe jutásért Arnau Gomez-zel (Nissan S13) csatáztam. Ellenük a nagyobb szöggel és a szorosabb lekövetéssel nyertem. Ezután következett a küzdelem a dobogóért. Az első csatát a négyben Dan Adams-el (E36 M3 3.2) vívtam. Ő volt a spanyol bajnok tavaly.

 

Tudtam, hogy nehéz ellenfél lesz, mert eléggé gátlástalanul ment a pályán. Láttam néhány futamát a spanyol verseny közben, és sokszor annyira ráautózott az ellenfeleire, hogy nem hagyott helyet az átfordításra sem. Nem értettem, hogy ez náluk miért nem számít hibának.

Norbi is tőle kapott ki sajnos. Ellene nagyon szoros futamokat mentem, ezért kétszer is visszahívtak. A második visszahívás első körében sajnos megpörögtem, így a csata eldőlt. Ezután az utolsó körben már annyira ráautóztam (már minden mindegy alapon) amivel a bírák szerint már az első menetben győzhettem volna, de nem bántam, mert ez így is nagyon jó kis csata volt.

Szerettem volna Luis Lopez ellen is menni, mert az edzéseken nagyon jókat vívtunk egymással!

Szinte meg sem álltam, mert a starthoz visszagurulva azonnal indítottak az addigra ott álló Alberto Canado-val (E30 325i) a harmadik helyért, amit sikerült is elnyernem. Ez után már csak annyi dolgom volt, hogy szurkoljak Luis Lopez-nek a zöld Nissannal, aki végül megnyerte a versenyt!

 

Így a végeredmény: 1. Luis Lopez, 2. Dan Adams, 3. Nikolett Szántó

A végén gratuláltak a spanyol fiúk, a tömeg körbevett minket és ünnepeltünk.

A díjátadó fantasztikus volt! Úgy éreztük magunkat, mintha F1 versenyen vettünk volna részt!

Nagyon boldog voltam.

 

Másnap reggel indultunk, és feszített tempóban kedd éjjel érkeztünk meg. Az első nap éjszakáján Monaco felett jártunk mikor már szerettünk volna lepihenni valahol. De azon a környéken elég nehéz bármi számunkra elérhető szállást találni. Megpróbáltuk, kinéztünk egy „kis falut” és lementünk az autópályáról. A teljes sötétben szűk, sziklákkal és szakadékkal övezett hegyi úton találtuk magunkat, ahol a szembe közlekedés még két személyautónak is nehézkes volt. Mi a „kis” trélerünkkel próbáltunk eljutni a kitűzött szállásig. Odaérve láttuk, hogy ugyan nem Monaco-ban kötöttünk ki, de a szálloda egy hatalmas sziklán áll, ahonnan az egész monaco-i öböl látható, és előtte Bentley-k és Porsche-k sora állt. Így úgy döntöttünk nem kérdezzük meg, hogy beférünk-e a kis vontatmányunkkal.

Más választásunk nem volt, csináltunk néhány fényképet (ezt is láttuk), és tovább haladtunk, ami még 4 óra vezetést jelentett, egészen addig az olaszországi szállásig, ahol odafelé is megpihentünk. Így 1300 km-t tettünk meg aznap, benne a két lassú hegyi szakasszal. Hajnali négykor sikerült ágyba kerülnünk, majd 4-5 óra alvás után tovább indultunk, és még aznap éjszaka megérkeztünk Budapestre!

 

Az általunk átszelt országokból sajnos nem láttunk mást, csak autópályát és benzinkutakat, de azt sokat. Viszont a Spanyol pálya és verseny mindenért kárpótolt minket. Nem utolsósorban onnan is kellett egy magyarnak kupát hozni.

Hazaérve örömmel konstatáltuk, hogy érdemes volt és legközelebb is útra kelünk, ha lehet.