driftgarázs

Új pontozási rendszer és sok új pilóta jellemezte a European Drift Challenge idei szezonkezdetét. A reggeli eső pedig csak fokozta a feszültséget a farolós srácok és a közönség soraiban is. Ahogy a nap végére teljesen füstbe borult a rendezvény, Phil Morrison és a 2JZ (Supra) erőművü Driftworks Nissan S15 maximális pontokkal biztosította be kvalifikációs győzelmét. Az új, korábban már általam is ismertetett rendszer szerint 1 pilóta volt csak, akinek csatázni kellett a 16-ba jutásért, a többi 15 szerencsés módon automatikusan résztvevők lettek. Duplán szerencsétlen lett így Hughes (R32) akinek pont Morrison ellen kellett volna bizonyítania, de a csata a papírformát hozta.

A 16-ból igen gyorsan legjobb 8 lett, Evans Starlet-e mindkét futamában elhagyta a pályát, ezzel egyenesen juttatta James Russelt tovább, eközben Paul Conlan masszív sebességének köszönhetően szépen átnézett Ian Harrison Skyline-ja mellett a kanyarokban. Az újonc Lex Drew és R32-ese a lökhárítóján találta az eltökélt Alan McCord-ot, majd nem bírta tartani a tempót a V8-as Silviával, így az ő napja korán véget ért. Érdekes párosítás lett volna Steve Will E36 M3 Turbo és Pete Barber FD RX7, de a Mazdának nem kellett komoly erőfeszítéseket tennie, hisz Will mindkét alkalommal lecsúszott a pályáról. Andrew Cooper lett Morrison ragadós lökhárítójú S15-jének következő áldozata, de az igazi meglepetés csak ezután következett. Észak Írország újonca, a 13 éves Dwain McKeever a párosításban 2007 bajnokát, Brett Castle-t kapta ellenfélként. Már az első körében is nagyon jó volt az ifjú, de utána Castle egy rá nem jellemző hibával küldte a fiút a legjobb 8 közé. Kieron Cameron egy megpörgéssel biztosította Declan Hicks helyét, ahogy Paul Cheshire is éppcsak megfogta az autóját a gumifal előtt, így bejuttatva Mark Luneyt.

Amíg McKeever ünnepelte továbbjutását, szépen elkezdett felszáradni a pálya, nehezítvén a feladatot pedig megkapta ellenfélként a füstbombaként működő Morrisont. Az ifjú összeszedve minden erejét, megpróbálta tartani a lépést a gyilkos fekete Driftworks Nissannal, menekülőként azonban megpördült és csak Morrison mentésének köszönhetik, hogy épségben hagyták el a pályát mindketten.

A következő páros már szorosabb csatát hozott, Luney és Hicks között mindössze Hicks apró szögvesztése okozta a vesztét.

Az idősebbik északi Ír szerencsésebb volt fiatal társánál, Conlan rátapadt Russel lökösére üldözöként, ezt Russel nem tudta hozni a második menetben, így ki is esett. Sebességben nem volt hiány Barber és McCord csatájában, de a sok sem jó, így a Mazda a fűről nézte, ahogy az elődöntők Nissan-Nissan csatává lesznek.

Luney és Morrison úgy mentek, mintha szelleképes tévét néznénk, azonban Morrison a második menetre valahonnan előszedett még egy kis szöget és ezzel meggyőzte a bírákat, kit válasszanak a döntőbe. A másik ágon a sor6 turbó a V8 ellen, 2 S15-ös várta a lehetőséget. Conlan és McCord is másolták egymás mozgását, beleértve mindkettőjük apró kibutulását is, második körben azonban Conlan sebessége sajnos a driftszög kárára ment, McCord nyomása alatt a középső szakaszon ez el is döntötte a csatát.

A döntőben a két pilóta apait anyait beleadott, tökéletes mozgással teljesen együtt teljesítették a pályát a nap legjobb teljesítményét mutatva, Morrison alig bírta leszakítani magáról McCord-ot. Az utolsó menet pedig mindent el kell döntsön, így állt hozzá McCord és még egy lapát szenet tett a kazánba. Morrison azonban nem ijedt meg ettől sem, úgy harapta az ellenfele hátsóját mint éhes kutya az utolsó csontot. Nem volt kétsége senkinek, a legjobbak közül ki is a legeslegjobb.

Érdekes módon a harmadik helyezett kialakulásáról megint nem tudtunk meg semmit.

A végeredmény:

Galéria:

www.europeandriftchampionship.eu/2009%20images/NEED%20FOR%20SPEED%20EDC%202009%20ROUND%201/album/index.html

Video: