Egyik legnyögvenyelősebb munkám az elmúlt időszakban, annyira nehezen álltak össze hozzá az alkatrészek, hogy a szívás nagy részére már nem is emlékszem, szerencsére. Ez nem versenyautó, mégis olyan tervekkel talált meg a gazdája, hogy ülve maradtam döbbenetemben. Most, hogy már látszik a közepe, sejtem a végét is, azonban újabb és újabb érdekességek jönnek elő. Ám pont attól jó, amitől rossz is. Egyedi. Beszéljenek helyettem a képek:
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.