driftgarázs

Az én történetem elég régen kezdődött, még azelőtt,

hogy tudhattam volna,ez az enyém. Talán amikor édesapám

úgy 1984-86 táján kezdett neki autóversenyzői karrierjének,

ami bő tíz éven keresztül tartott. Sőt, még ennél

is régebben. Emlékszem, hogy 4 évesen ott ültem

a TV előtt, egy megfordított kisszéken. Fejemen nagymamám

horgolt sapkája arcom elé húzva, és együtt nyomtam

a salakmotoros srácokkal.("látens" drifter? Csak még két keréken).

Ezek után érthető, hogy alig vártam az alkalmat, hogy én is

a volán mögé ülhessek és ne csak utcai körülmények között.

Az idáig vezető út kissé kanyargósra sikerült, mert két év úszás,

két év tenisz, négy év kosárlabda (melynek három térdműtétet köszönhetek)

után/alatt az evezésre, majd ezzel párhuzamosan

a versenytáncra váltottam. 2006-ban aztán jött egy lehetőség:

édesapám ismerősénél egy legénybúcsúra kibéreltünk egy kis

rallypályát autóstul. Óriási élmény volt! És akkor összeállt a kép:

ott áll a telepünkön jó pár sierra, scorpio.

Építsünk belőlük versenyautókat, egy klasszikust idézve

"csővel, övvel, üléssel". Ülés? Van! Öv? Van! Cső? Nincs!

Nem baj! Kerítünk! Mennyi? Sok! akkor kerítünk autóstól!

2007 elején rá is akadtam két gyöngyszemre, az egyik Csepelen,

a másik Egerben volt. A sors végül úgy hozta, hogy feláldozván

első saját autómat, -egy dízel Peugeot 405 kombit-

indultunk is Eger városába a Caterlaca-féle Markóné-nek becézett

piros fehér masináért.

Ismerkedés az évadnyitó Ford-találkozón

Ám a Drift szellemisége az előbbi helyen érintett meg,

Remetehegyi Lacinak köszönhetően. A nyers autón egy-két

dolgot alakítottunk, és az első "éles" bevetésre a 2007-es

Ford Majálison került sor. Addigra kapott "keyless" egygombos

indítást, repedezettség mentes műszerfalat,precízebb

ülésrögzítést és egy könnyebb kipufogó-rendszert.

Gombnyomásra indul, mint a nagyok!!! 

Sok közöm itt még nem volt az autóhoz, de a "szerelem" egyre nőtt.

Kicsit orrtolós, de még én is csak magázom! 

Az egyik félúton, a másik tettrekészen a garázsban. 

Édesapám teszteli az alkotását.

A majálisra elkészült az autó aranybarna testvére is,

még cső nélkül, így már nem volt akadálya, hogy pár barátommal

együtt leteszteljük őket Kakucson is. Az autók jól

vizsgáztak, de a pályáról kiderült, hogy pályaautózásra alkalmatlan.

Alakul a stílus, de még nem az igazi!

Az októberi euroringes próbára a piros-fehér kapott egy

"megkímélt" type9-es váltót a régi törött helyére,

beépítettük a poliuretán szilenteket is az első futóműbe

és beszereztünk néhány pályagumit is.

Az iveket még csak kóstolgatom!

Nos, a különbséget zongorázni lehetett. De rá kellett jöjjek,

hogy a type9-es váltó zsigerből alkalmatlan nyúzós feladatokra

néhány óra alatt ugyan olyan recsegős lett mint az első), és a

következő idényre be kell szerezzek egy Mt75-öst. Ez pedig ugye

"pofon egyszerű", hisz tele van vele az alkatrészpiac, és szinte

ingyen hajigálják az ember után :-).

Negyedik felvonásként az évadzáró Drift edzés következett

az Euroringen, ahol részt vehettem életem első, szigorúan kilincsel

előre, rendezvényén.

A fotós jókor és jó helyen volt. Először elkészítette ezt a gyönyörű

felvételt, majd segített kijutni a kavicságyból :-)

Bár addigra az első gátlók is Lindor-féle keményítettre

lettek cserélve, a széria rugókkal együtt érezhető volt,

hogy az autó és vele együtt én is, -akkori felkészültségünkkel-

driftelésre teljességgel alkalmatlanok vagyunk.

Szárnypróbálgatások letudva, irány a téli átépítés...